Hiába keresztény ünnepnapok foglalják keretbe, a vízkereszttől húshagyókeddig tartó farsang, az azt lezáró téltemető karnevállal, valahol mégiscsak mélyen pogány gyökerű rituálé, amit a római katolikus egyház nem is mindig és nem is feltétlenül nézett jó szemmel. Talán ez is lehet a magyarázata annak, hogy az alapból erősen huszita beállítottságú csehek szerte az országban jelmezes felvonulásokkal és nagy dínomdánommal búcsúztatják a telet.

A cseh masopust szó, ami a farsangi karnevál szinonimája, a „húst elhagyni” kifejezésből ered, ezzel utalva az időszak utolsó napjára, húshagyókeddre. A következő napon – hamvazószerdán – pedig kezdődik a húsvét előtti negyven napos böjt. Akármennyire hívők, vagy nem hívők a csehek, ezt a néphagyományokban gyökerező szokást átvették a vallástól, és manapság a legkisebb településeken is láthatunk álarcos, jelmezes felvonulásokat, vidám közösségi mulatságokat.
A masopust ugyanakkor egybeesik az utolsó téli disznóvágások időszakával is. A régi világban – amikor nem volt még sem fagyasztó, sem szupermarket, a paraszti gazdaságokban ilyenkor voltak az utolsó disznóvágások, amelyeken úgy kellett feldolgozni az állatokat, hogy a füstölt sonka, szalonna, kolbász, és nem utolsó sorban a zsír kitartson a hűvösebb őszi időkig, a következő vágási szezonig.
Ezt a hagyományt amúgy számos sörfőzdében ápolják Csehországban, van, ahol saját kis sertéstelepet tartanak fenn, ahol a főzdéből kikerülő malátatörköllyel hizlalják az állatokat. Kisebb főzdék pedig közeli tenyésztőkkel szerződnek, és az egész éves malactápért cserében kapnak egy-két „Dezsőt”, amit egy nagy buli keretében a törzsvendégekkel közösen dolgoznak fel – és fogyasztanak el.
Innen már szinte magától jött, hogy akkor már miért ne legyen szezonális sör is erre az alkalomra? Így azután megszületett a „masopust sör”, ami ugyan nem egy konkrét sörtípus, de az eddigi példák szerint döntően testesebb, erősebb világos lágersör. Olyan, ami jól megy a hurka-kolbász-sült malacpecsenye vonalhoz.

Karneváli fotók: wikimedia