Az Osztrák-Magyar Monarchia korában Bécs és Budapest mellett Prága is hihetetlenül dinamikusan fejlődő, gazdag társadalmi életet élő város volt. A városi polgárság kiterjedt társadalmi életet élt, amire bőven adódott is lehetőség, hiszen a kedvező gazdasági környezetet kihasználva rengeteg söröző, sörgyár, étterem és kávéház várta a vendégeket. Állítólag maga Hašek is több mint száz kocsmát látogatott rendszeresen.
Jellemző adat, hogy a XIX. század második felében Prágában csak az Óvárosban tizenöt (!), a Na Poříčín, ezen a rövid utcán, pedig négy sörfőzde is működött. Ezek persze csupán saját vendégeik számára főzték a sört.
A pezsgő társadalmi élettel együtt járt a fejlett művészeti (főleg irodalmi) élet is, és a kor számos ismert írót adott a cseh irodalomtörténetnek. Az egyik kiemelkedő alak, aki később a világirodalomba is beírta magát, Jaroslav Hašek, a Švejk szerzője volt. Hašek fiatal íróként – más pályatársaival együtt – Jakub Arbes idősebb cseh író köréhez tartozott, akire az ifjak mint tanítómesterükre néztek. Általában sörözőkben jöttek össze, és gyümölcsöző vitáikat gyakran további sörözőkben folytatták. Hašek életrajzírója, Radko Pytlík így foglalja ezt össze A csavargó liba című Hašek életrajzában.
„Mindenekelőtt az U Zlatého litru (az Arany Literhez) címzett kiskocsmát említhetjük a Balbínova utcában, ahonnan a menet elindult a többi prágai vendéglőbe és csapszékbe. (…) Hašek, akinek mindenütt a prímet kellett vinnie, gyakran keveredett szócsatába Arbes mesterrel. (…) A mester, persze már öreg volt ahhoz, hogy meg tudja érteni az ifjúságot. (…) Végül is kibékült a két ellenfél, az öreg és a fiatal cimborák pedig smíchovi házáig kísérték Arbest. Útközben megálltak a Sportkában egy feketekávéra, néha a Chaloupka éjjeli kávéházban, a Řeznická utcában, ahol még éjfélkor is főztek karajból készített korhelylevest. Arbes aztán visszament a kísérőivel a Vinohradyra, s előfordult, hogy így ingáztak ide-oda egészen reggelig. Amikor Prága kedélyes házmesternéi kapunyitáskor megpillantották a furcsa kis csapatot, így sóhajtottak: »Legalább az öregapónak lehetne esze.«” (dr. Sziklay László fordítása)
De Radko Pytlík könyvében azt is megírja, hogy maga Hašek több mint száz prágai vendéglátóhelyet látogatott rendszeresen. Nézzük csak, mely sörözők működnek még ma is az „éjszakai masírozók” előbb említett útvonalán.
U Zlatého Litru (mai neve: Balbínová poetická hospůdka – Balbín költői kiskocsma) (Balbínová 6.)
Nem messze a csodálatos szépségű templomtól, amely Vinohradyn, a náměstí Mírun (Béke téren) áll, található a Balbínova utca, amelynek 15-ös számú házában működik ez a poétikus kiskocsma.
Szó szerint irodalmi kocsmáról van szó, hiszen szinte minden nap rendeznek itt valamilyen irodalmi, vagy zenei programot. A belső boltíves, tágas helyiség ma is kitűnő színtere a meghitt irodalmi beszélgetéseknek, vitáknak, csakúgy, mint száz évvel ezelőtt. 2013-ban, Hašek születésének 130. és halálának 90. évfordulóján a kocsma falán emléktáblát helyeztek el, mely szerint itt alakult meg Hašekék viccpártja, a Törvény Keretei Között Mérsékelten Haladó Párt.
Demínka (Škrétova 1.)
Az Anglická és Škrétova utcák sarkán levő, az egykori tulajdonosról elnevezett kávéház ma is változatlan formában üzemel. Hašek társasággal és egyedül is gyakran járt ide, elsősorban anarchista korában. Itt tartották összejöveteleiket S. K. Neumann cseh író baráti társaságának tagjai, és a prágai anarchisták is. A szép, szecessziós berendezésű vendéglátóhelyet ma talán inkább étteremnek mondhatnánk, bár kétségtelenül megvan a régi kávéház-jellege is.
U Gráffů (Gráffékhoz) (I. P. Pavlova 6.)
Az I. P. Pavlova téren álló pilseni étterem nevében őrzi a monarchia idejében ezen a helyen működött U Gráffů szállodát, amelynek „Sport” kávéházát gyakran látogatták Hašekék is.
U kalicha (A kehelyhez) (Na Bojišti 12-14.)
Az U Gráffů oldalával szemközt indul a Na bojišti utca, amelyben a mára világhírűvé vált Kehely söröző áll. A Kehelyt a rendszerváltást követően reprivatizálták, így az a szocializmust megelőző tulajdonosokhoz került vissza, és elindult az elüzletiesedés útján. Ma jobbára csak nyugati és tengerentúli turisták látogatják (általában csoportosan). Árszínvonala nem a magunkfajtáknak való. Maga Hašek sem sűrűn járt ide, sokkal inkább barátja és a Švejk illusztrátora, a közelben lakó Josef Lada látogatta gyakran, mégis ezt a vendéglőt tette meg a Hašek a Švejk kezdő jelenete színhelyéül, miáltal a Kehely egy csapásra népszerű, majd világhírű lett. S hogy miért? Nos, Hašek még gyerekként a na Bojišti utca és a Sokolská sarkán levő házban is lakott, és még azokból az évekből ismerte a Kehely házának gondnokait, a Švejk családot. Švejk apuka fiával, Josef Švejkkel véletlenül ismerkedett meg 1911-ben, amikor író barátjával, Kudějjel találkozott volna itt, ám Kuděj nem jött el, Hašeknél pedig nem volt pénz, így kénytelen volt régi ismerőséhez, a gondnok Švejk úrhoz segítségért fordulni. Cserébe annak fiát beírta a világirodalomba. Palivec kocsmáros alakját pedig egyik kedvenc vendéglőséről, a közeli Fügner tér sarkán akkoriban állt kiskocsma tulajdonosáról mintázta meg.
Pivovarský dům (Sörfőzők háza) (Ječná 14.)
A Ječná és Lipová utcák sarkán álló házban működött Hašekék idejében az U Pokorných (Pokorniékhoz címzett) kerthelyiséges étterem, ahova ugyancsak anarchistaként jártak a fiatal írók, elsősorban szórólapokat osztani. Később, a szocializmus idején ebben a házban működtek a cseh söripar különböző szakmai szervezetei és a kutatóintézet is. Ma sörfőzdés vendéglátóhely, amelyben étlap szerint kóstolhatunk is különböző ízesítésű söröket, és megnézhetjük a sörfőzdét is.
U Fleků (Křemencova 11.)
A leginkább emblematikus és egyben a legrégebb óta működő prágai sörfőzde és étterem. Ezt fontos hangsúlyozni, mert sörözőből van régebbi is (az U Brabantského krále a vár alatt). Homlokzatán felirat hirdeti az alapítást, az 1499-es évet. Tudjuk azonban, hogy már ezt megelőzően is főztek itt sört, de arról az időszakról kevés emlék maradt fenn. Az elmúlt több mint ötszáz (!) év alatt számtalan híres vendég kereste fel, és töltődött fel a falai között. Maga Hašek is gyakran járt ide barátaival.
Termeit a neves festőművész, Láďa Novák monumentális festményei díszítik. Egyikükön így szól a felirat: „Ha meghalnál, söröcskék, árvaságra jutnánk”, míg egy másikon: „A sörömet megittam, a zenét kifizettem, amikor a mennybe mentem, Szent Péter visszaküldött.”
Pod černým vrchem (A fekete hegy alatt) (Erbenova 1.)
Ezt a kiskocsmát (amely ma egyébként elég jelentéktelennek tűnik), smíchovi kalandozásaik során látogatták Hašekék. Mértékadó kutatók szerint ez előtt a vendéglő előtt készült az a híres kép, amely a Mérsékelten Haladó Párt alapítását örökítette meg, s amelyen Hašek alapítótársaival ül néhány sör mellett. A vendéglő tulajdonosa akkoriban a Zvěřina házaspár volt, akiknek korábbi vendéglőjében a Vinohradyn szintén gyakran megfordultak Hašekék, és akiknek három szép lányuk is akadt, ezért, és azért, mert a tulajdonos szívesen látta őket vendégül, a Hašek társaságához tartozó belvárosi írók sűrűn kijártak ide később is. A kocsmában gyakran adtak elő saját maguk által írt jeleneteket, rövid népi színjátékokat, amelyekbe beleírták a kocsma törzsközönségét is, miáltal jeleneteik rendszeresen óriási sikert arattak.
Hašekék intenzív kocsmai élete meg is hozta a maga gyümölcsét, az összegyűjtött ihletből számtalan írásmű keletkezett. Csupán maga Hašek több ezer tárcát, novellát írt a világhírűvé vált Švejken kívül is. Kortársai szerint Hašek bármilyen hangzavar közepette képes volt írni, és nem is habozott papírra vetni, ha eszébe jutott valami. Sőt, ha valaki fizetett neki és barátainak egy kört az adott kocsmában, akkor azt az embert általában bele is írta tárcájába, amely jó esetben másnap már meg is jelenhetett valamelyik prágai újságban. Ezen zajos beszélgetések során Hašek gyakran talált ki történeteket, a valós eseteket kombinálva. Különösen, amikor az Állatok világánál dolgozott, és hogy színesítse a lap tartalmát, nem létező állatokat és történeteket talált ki.
A vendéglősök és az irodalmárok sokszor szívélyes, gyakran baráti kapcsolata pedig hasonlóképpen működik ma is. Talán csak annyi változott a száz év előtti világhoz képest, hogy manapság sokkal nehezebb egy viccpárt bejegyeztetése…
Szöveg és jelenkori fotók: Polgár László
(Ez az írás nyomtatásban a Hetedik Lépcső 2018/2. számában olvasható)