Hiába is tagadnánk, szeretjük a cseh sört, és generációk óta szeretjük, talán már a génjeinkbe is kódolódott a cseh sör szeretete. Megsárgult újságlapokat forgatva, már az 1880-as évekből találunk szép számmal olyan vendéglői és sörözői hirdetéseket, amelyekben cseh sörökkel csábítják a vendégeket. Ráadásul nem is egyfélével.

Az is ezekből a lapokból derül ki, hogy a századforduló éveiben a félmillió hektolitert is meghaladta évente a Magyarországra érkező cseh sörfolyam. (Csak érdekességképp, ma ennek a mennyiségnek nagyjából kétharmadát importáljuk.) Nem is csoda, hogy ez eléggé szúrta a hazai sörgyárosok szemét, akik csak az alkalmat várták, hogy nekimehessenek a cseh sörnek.

Az első alkalom pedig 1903-ban érkezett el, amikor a cseh molnárok és pékek szövetsége bojkottot hirdetett a magyar lisztre, mondván, hogy minden pékség és háziasszony használjon hazai, jó minőségű cseh és morva lisztet a drága import magyar helyett.
Lett is erre felzúdulás a magyar sajtóban, harcias cikkek tucatjai követelte a megfelelő súlyú válaszlépést, ami szerintük nem lehet más, mint a cseh sörök bojkottja. „A megindult és következményeiben veszedelmessé válható akcióval szemben mulaszthatatlan kötelességünk harcot indítani a cseh sörök ellen, a melyekkel Magyarországot valósággal elárasztják. A harc eredménye nem lehet kétes. A csehek a magyar lisztre rá vannak utalva, még ha drágább is, mint a cseh liszt. Ellenben mi a cseh sört, tekintettel budapesti söreink kiválóságára, valamint tartalmas és ízletes voltára, ugyancsak nélkülözhetjük. Csak egy kis hazafias kötelességről van szó. A pilseni, ó-brünni, budweissi, steinfeldi és egyéb cseh sörök csak lőrék a magyar sörökhöz képest. Önmagának is szolgálatot tesz az, aki cseh sör helyett magyar sört fogyaszt, de egyszersmind egy igen fontos és nemzetgazdaságunkra messzire kiható iparágunk fölvirágoztatásához is hozzájárul.” (Magyar Ipar 1903. 05. 24.)

Másodszor az 1920-as évek végén lángolt fel a cseh sörök elleni harc, ezúttal azonban a gazdasági okokon túl a trianoni diktátum korbácsolta hazafias érzelmek is szították a tüzet. A dolog odáig fajult, hogy szélsőséges szervezetek fizikai erőszakkal fenyegettek meg cseh söröket kimérő kocsmárosokat. S hogy milyen eredménnyel? Az egyik „látogatást” a Friss Újság 1929. július 7-iki száma írja le:

„A Sasok tüntettek a cseh sör ellen
Kispest egyik legforgalmasabb vendéglőjének tulajdonosa külföldi pilseni sört árusít. A vendéglősnek erről a ténykedéséről tudomást szerzett az ÉME sportosztálya néven szereplő Sasok vezetősége és elhatározták, hogy a vendéglősnél az általuk szokásos formában tiltakozni fognak a cseh sör ellen. Tegnap este 9 órakor Bumerle Sándor, Török József, Német József és Kaszala János vezetésével megjelentek a kispesti Lukács-vendéglő kerthelyiségében és a társaság egyik tagja asztalukhoz hívatta a vendéglőst és megkérdezték, igaz-e, hogy kizárólag cseh sört mér vendégeinek. A vendéglős kijelentette, hogy tényleg pilseni és müncheni sört árusít, de erre a magyar sörkartell árai és üzleti magatartása kényszeríti, mire a Sasok rendeltek a sörből. Amikor a pincér asztalukra tette a pilseni sört tartalmazó poharakat, hangos tüntetést rendeztek a cseh sör kimérése és fogyasztása ellen. A tüntetés más vendégeket is magával ragadott és attól lehetett tartani, hogy a csehek elleni harag rombolásban fog megnyilatkozni. A vendéglős kérlelni kezdte az ifjakat, maradjanak csöndben, ne csináljanak botrányt, mire a fiatalemberek lassan lecsöndesedtek, kóstolgatás közben megbarátkoztak a pilseni sörrel, végül hangos jókedvvel követelték a magyar sörkartell elleni bojkottot.”

V. Gy.

(Megjelent a Hetedik Lépcső 2019/2. számában)